Decemberben szezonja volt a karácsonyfa- és mindenféle listák állításának. Különböző szempontok szerint készültek ezek a listák, itt a Quarton is. De olyan zenei lista nem készült 2008-ról, hogy melyik album, melyik popzenei felvétel ad pontos képet arról a Magyarországról, ahol ezeknek a listáknak az összeállítói élnek. Ilyen tízes lista összeállítására a Quart sem vállalkozik, mert csak egy ilyen albumot ismerünk. Ez Bobafetté, az Aludnifogtál.

"…Tűnök tovább: kurva szürkeség

Csalódott emberek, felettük nagy színes kép

Óriás plakáton politikus vigyorog

Faszrajz a szájába... Jól áll neki, le ne mosd!

Mit játszod meg magad, te fos?

Ugyanaz vagy most, mint régen a többi nagyokos

Egyik vállán vörös csillag, másikon meg náci sas?

Haladjál mán az anyádba mán...

Alig maradt az utakon pár ezerkettes,

oszt' még mindig itt szerepel ez a sok régi tettes

Volga helyett most Volvo meg Honda?

218-cal menjetek a faszomba"

(Bobafett: Nénike)

Rossz ómen 2008-ban egy Star Wars-hős nevét művésznévként használni, a Google 1 370 000 találatot dob ki, úgyhogy az első oldalon nem kerül elő a Bobafett nevet használó nyíregyházi hardcore-rapper. Viszont az megnyugtató, hogy ez nem zavarja Bobafettet, hiszen az album megalkotását nem kereskedelmi, nem népszerűsködő és nem toplistára kerülési szándékok, szempontok befolyásolták. Igazából semmi sem befolyásolta: az Aludnifogtál szimpla helyzetjelentés. Bobafett (33) egy barcelonai kábelgyárban dolgozott tavaly, és bár utálja, "mert ötnegyvenre kell menni", de ha már bent van, akkor elvan, és a targoncázás mellett annyi ideje marad, mint a tenger. Mikor végére ért az összes Csillagok háborúja-könyvnek, unalmában szövegeket kezd írni. Régi cimborája, a "fejvadász testvér" a kisújszállási Bobakrome (35) kimegy hozzá Spanyolországba, és némi strandolás, piálgatás, csajozás közben megcsinálják a tizennégy számból álló albumot. Itthon felveszik, Zomblaze még egy kicsit belecsikar, aztán összerakják, és felteszik az egészet a netre. Az tölti le ingyen, aki akarja, az alkotókat a folyamatnak ez a része már nem nagyon érdekli. Jól érezték magukat, amikor megcsinálták, ha jön az ihlet, lesz következő album, de ha nem, akkor sincs baj. Jó üzleti érzékkel rendelkező menedzserek már nyilván a telefonszámot keresik, hiszen itt van egy aranytojást tojó tyúk, aki - hihetnék - talán nincs is tisztában azzal a teljesítménnyel, amit produkál. Ahogy más levegőt vesz, Bobafettből ugyanazzal a természetességgel jönnek elő a hihetetlenül erős szavak, és állnak össze hibátlan mondatokká. Szövegek tekintetében nincs benne megfeleléskényszer: "Nem szoktunk a zenében nagyot mondani, azt mondjuk, ami van." Éppen ezért fölösleges és lehetetlen befuttatni, Bobafett természetes közegében természetes, kiemelve nem működne.

"…Télen a téren vagy akármelyik állomáson

Államilag csinált zombik fekszenek a hányáson

Nem maradt semmi a lakásból, családból

Radiátor helyett tablettás kannásbor

Forma 1-es kis buzinak jobban kell a segítség

Hungariban az is van, lássa a nagy közönség!

Kinek, minek ez a kis milliomos kocsi?

Ott feküdt a legendás Puskás Öcsi...

Szegénytől sajnáltátok a fecsit...

Anyátok sharmuta, undorító gecik!

Igazságos meg becsületes hely ez itt,

Itt szolgálnak tégedet meg védenek..."

Persze, nem előzmény nélküli az album, finoman szólva is bebaszna, ha így lenne. Bobafett egykor a rajongók szerint elhíresült nyíregyházi hardcore-rap zenekar, a GOD (Grandstand Of Devils - "a lelátó ördögei") tagja volt. Hogy milyen volt tizenöt évvel ezelőtt a rockerélet Nyíregyházán és milyen lett később, azt több dalban is megmutatja, maró gúnnyal idézi Bobafett.

"…Mint mindig, tél, tavasz, minden napunk fasza

Nyíregyi gyereknek nincsen panasza

De ahogy az jobb helyeken, tudod, lenni szokott

Nénó-nénó, megjöttek a faszszopók

Sötét Szabolcs vidám fénykorát

Buldózerek, ó szétrombolták…"

(Bobafett: Multcore)

A magyar rap mainstream vonala elsősorban a Geszti Péter-féle mókás-vidám-szórakoztató-rádióbarát Rapülők és a szigorú-erőszakos-pornós rádióellenség Ganxsta Döglégy albumokon vagy azok silány másolatain követhető. Ebbe a képbe nem fog bezavarni Bobafett sem. A kemény, torzított gitár-alap, feszes dobgép és ezek a szövegek ugyanúgy maradnak az egyébként is sokkal izgalmasabb underground szintjén, mint az egykori Neurotic.

Nem véletlen a citátum, a nyolcvanas évek legendás zenekarának mítoszát sokak számára inkább az énekes-gitáros megtérésének története, az abból készült film tartotta fenn, nem pedig - máig csak másolt kazettáról másolt mp3-akon hozzáférhető - produkciójuk hatása. Pajor Tamás szövegeit ma mégis olyanok fújják kívülről, akik a dalok megalkotásakor vagy sokkal később születtek. A Neurotic-dalok termékenyítőleg hatottak a kortársakra és az őket követő undergroundra, még az említett Geszti is elismerte a Neurotic dalainak fontosságát.

2008-ban viszont az utóbbi években ismét alkotó, keresztény-lelkész-szövegíró Pajort letaszította a képzeletbeli trónról Bobafett. Tette ezt halkan, spontán módon, megkerülhetetlenül. Bobafett szövegei ugyanolyan pontosan jelzik a magyarországi helyzetet, mint egykor a Neuroticéi. Pajorék dühe mára Bobafett szereplőinek kilátástalansága. Pajor a drogba, majd az egyházba menekül, Bobafett Nyugatra. Nem nehéz persze, mert Nyíregyházától, ha kicsit jobban megnézzük, minden nyugatra van. Bobafett felbukkan Amszterdamban, Spanyolországban, Izraelben, jön-megy a világban, mert "a mozgó célpontot nehezebb eltalálni".

Az Aludni fogtál tizennégy számból áll. Híján van a gengszterromantikának és az érzelgősségnek, a túlcsorduló érzelmeket az énekes halott macskáját idéző dalban (Nyugi RIP) a kemény gitár tartja vissza. Bobafett tele van élettapasztalattal, a kábelgyári munkát megörökítő dal olyan, mint egy öltözőszekrény ajtaja: be lehet rúgni, meztelen nő van rajta, és durván horzsol, ha rosszul érsz hozzá.

"Műanyag emberek ne hallgassák!" – áll a lemezborítón. Tényleg ne.

(Quart, 2008. Pálinkás Szüts Róbert)